Pierlot László (született Ottó László Pécs, 1966. október 30. – ) magyar származású festőművész. A magyar festészet egyik jeles képviselője, aki a nemzetközi geometrikus művészetben is elismert alkotó.

Alkotói munkássága igen sokrétű, univerzális festészete a következő (nyugati) művészettörténeti kategóriákba sorolhatók az érettebb korszakát tekintve: hard-edge, absztrakt expresszionista, és monokróm festészet, valamint lírai absztrakció. Az 1989-től alakuló festészeti oeuvre-jének számtalan periódusa volt, ezek közül a legmeghatározóbbak még: a color-field festészet, valamint konkrét-konstruktív művészet és minimal-art. A távol-keleti művészeti orientációit figyelembe véve bizonyos festményei a neo-tantra spirituális művészetéhez vagy a japán kalligráfiához is köthetőek, illetve a közel-keleti geometrikus mintázatok szellemiségéhez is.

Művészeti teoretikus és kiáltványok írója is. A gyakorlat és elmélet ötvözése által, globálisan tájékozódva a 20. századi modernizmushoz kötődő festészetét szintézisbe hozta több, időtlen univerzális, spirituális művészettel. Párhuzamosan két alapvető fő irányban kutat: a régmúlt értékei éppúgy támpontok számára, mint a modernek és a jelenkor kvalitásai. Összefoglalóan: festészetének képvilágára a geometrikus szerkesztettség és líraiság is jellemző. Célja az, hogy a 21. századnak megfelelőt alkosson, amely azonban nem posztmodern, hanem egy időtlen művészet: „lírai, végtelen-geometria”.

Szülei szakmája férfiszabó volt, édesapja tanárként is dolgozott, és festőként is alkotott. Gyermekkorában már megmutatkozott vonzódása a műszaki rajz és a rajzeszközök iránt. Már ekkor, 1979-től hatott rá Victor Vasarely művészete. A gimnázium elvégzése után egy évig élt Németországban. Visszatérve Magyarországra építésznek készült, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán volt hallgató, de 1989-től pályát módosítva, festészeti tanulmányokba kezd. Kezdetben tájképeket alkotott, hatást gyakorolt rá a japán fametszetek világa, de már 1991-től a látványelvű festészetből tovább lépett a geometrikus alkotás felé. Ekkor Victor Vasarely és Piet Mondrian életműve volt az iránymutató számára, majd 1992-től a még transzcendensebb képvilágok: Mark Rothko festészete adta az új, hosszabb távú vezérfonalat.

1993-94-ben a Pécsi Művészeti Szabadiskolában Lantos Ferenc DLA festőművésznél tanult, aki nem tekinthető mesterének, ugyanakkor Vasarely és Lantos festészetéhez annyiban kapcsolódik, hogy 2024-től ő is „modulszisztémára” alapuló alkotási módot fejlesztett ki.

Ezen kívül a magyar geometrikus festészetben Bak Imre, Keserü Ilona, Konok Tamás és Nádler István festőművészek hatottak rá leginkább, műtermeikben konzultálhatott velük. 2001-től szentendrei galériák mutatták be festményeit. A magyarországi lehetőségeket kibővítve a további szellemi orientációban olyan amerikai és európai festőművészek életművére irányult a figyelme, akiknek szellemi alapállásban a spirituális viszonylatok fontosak voltak, akikre hatottak a keleti létszemléletek, többek között őket tekinti tiszteletbeli mestereinek: Helmut Federle, Brice Marden, Agnes Martin, John McLaughlin, Ad Reinhardt, Pierre Soulages, Mark Tobey. 2002-03-ban meghatározó, hosszabb utazásokat tett Japánban, majd egyéni kiállításokra kapott meghívást, amelyek keretében első fő korszakának műveit mutatták be: meditatív hatású, feketékre alapuló geometrikus festményei éles és homályos szélekkel, szfumátós technikával, fent-lent kompozíciós elven készültek.

Ez a távol-keleti orientáció továbblépéseket adott, Pécsről Budapestre költözött, itt alkotva több bemutatkozási lehetőséget kapott. Ugyanakkor a megkezdett külföldi kapcsolódásait állandósítja, és 2006-ban Düsseldorfba települt. Innen kiindulóan nyugat-európai körutakat tett, és 2007-től kapcsolódott a nemzetközi konstruktív-konkrét művészethez. Európa-szerte barátságokat kötött geometrikus művészetet alkotókkal, galériásokkal és műgyűjtőkkel. Ez, az általa kialakított széleskörű európai jelenlét a jelenkorig elmenően bővülő, egy kapcsolódó, kronologikus ábra mutatja a tendenciákat. Műtermei, otthonai számtalan helyen voltak, Németországba negyedik alkalommal települ át, és 2021-től stabilan a Fekete-erdőben, a francia-svájci határ közelében, Sulzburgban él és alkot, de emellett budapesti kapcsolatait is gondozza.

Európa közepén élve, hatásosabban tudta a művészeti pályáját fejleszteni, mind a kiállítási lehetőségek, mind a műtermi alkotómunka tekintetében. Schwarzwald-i alkotói létében a hard-edge festészet és a lírai absztrakció körében további metódusokon kísérletezett, és kialakította rá jellemző „A fekete ragyogása”, (Slendor of Black) korszakát. Mindez 2025-től kiegészült az ún. „Lírai, végtelen-geometria” korszakkal. Ezek hosszabb távra érvényes periódusoknak minősülnek, egymással ötvözhetőek: az előbbi negyvennél több különféle fekete pigmenttel készülnek, utóbbira a poligonok által strukturált komplex, határtalanul bővíthető és variálható geometria által jönnek létre. Mindemellett a festőiség, az expresszív, gesztusos, lírai ecsetkezelés is kitüntetett bázis.

Ezzel, a jövőt imaginálni tudó, beérkezettnek tekinthető festészetének támpontjai már nem a konkrét művészet keretein belül értelmezhetőek, hanem a továbbgondolásban, a meghaladásban új távlatok nyílhatnak. Ez idő tájt Pierlot László számára Franciaország közelsége is inspiráló: sokszor utazik Paris-ba, ott hosszabb távú terveit alapozza meg.

2026.04.21.